Egy vagy több fog elvesztése esetén ma már különféle lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy pótoljuk az(oka)t. Az egyik megoldás a fogászati híd alkalmazása. De pontosan mit takar ez a kifejezés? Hogyan és miből készül? Mennyibe kerül? Fájdalmas-e? Szakértőnk segítségével tiszta vizet öntünk a fogmosó pohárba.

Előző bejegyzésünkben a fogkoronákat ismertettük részletesebben, most pedig következzenek a fogászati hidak. A laikus szem számára első ránézésre sima fogkoronának tűnhetnek, de szerepük és felépítésük összetettebb.

„A fogászati híd az elvesztett fogakat hivatott pótolni. A hiányzó fog vagy fogak közvetlen szomszédait pillérnek nevezzük, mivel támasztékul szolgálnak. Tarthatja a hidat implantátum is, de gyakrabban saját fogból lesz pillér. Ennek érdekében lecsiszoljuk őket, majd korona kerül rájuk, és ezeket egybeépítjük a foghiányt áthidaló koronákkal”

A jó és a jobb

Elsőre elrettentőnek tűnhet, hogy egészséges fogakat kell lecsiszolni, mégis vannak esetek, amikor kifejezetten érdemes meghozni ezt az áldozatot. Amennyiben például a páciens állkapocs-csontállománya nem megfelelő a műgyökér beültetéséhez, de a hiányzó fog(ak) két oldalán van ép fog, akkor egy híddal orvosolható a probléma. „Másik nem elhanyagolható előnye, hogy a kivitelezése gyorsabb és általában olcsóbb, bár az árat természetesen befolyásolja, hogy miből készül a híd” – magyarázza Szaszovszky doktor. A fogkoronához hasonlóan ugyanis a fogászati hidak is többféle anyagból készülhetnek, a két leggyakoribb típus pedig itt is a fémkerámia- és a cirkóniumalapú. „Egyik sem jó vagy rossz választás, inkább úgy mondanám, hogy van egy jó és most már egy még jobb opció. A különbség csupán esztétikai, mivel a fémmentes korona természetesebb hatást kelt, a saját fogakhoz hasonlóan átengedi a fényt, és egy esetleges ínyvisszahúzódás esetén sem látszódik ki a fémváz szürke csíkja.”

A lenyomattól a boldog mosolyig

Akár a fémkerámia, akár a cirkon fogászati híd mellett döntünk, a pótlás elkészítésének menete – legalábbis, amit páciensként érzékelünk belőle – ugyanaz. Először megcsiszolják a fogakat, majd lenyomatot vesznek a fogsorunkról, amelyhez a technika fejlődésével lépést tartva orálszkennert használnak. „Ezután következik a koronák megtervezése, illetve a pillérek preparálása, melynél fontos a párhuzamos kialakítás, különben nem lehetne rögzíteni rájuk a hidat. Az utolsó lépés pedig a ragasztás” – veszi sorra a szakember. Ha kész a váz, jöhet a vázpróba, a színárnyalatok egyeztetése és a koronák végső leplezése. Utolsó lépésként egy speciális, végleges ragasztóval rögzítik a hidat a pillérekre. Szájsebészeti műtétre tehát alapesetben nincs szükség, ezáltal nincs hosszú gyógyulási idő sem, csupán a ragasztó kötési idejét és az érzéstelenítő hatásának elmúltát kell megvárni, ami néhány óra szokott lenni. Utána úgy ehetünk, ihatunk, beszélhetünk, nevethetünk, mintha soha semmi gondunk nem lett volna a fogunkkal.

„Mi a hézag?”

„Ha erre odafigyelünk, akár több évtizedig is helyén maradhat a hidunk, ám általában azt szoktuk javasolni, hogy 10–12 év múlva távolíttassuk el. A koronák alatt ugyanis még a jelenleg elérhető legmodernebb röntgentechnológiával sem látjuk, ha a megmaradt fogszövet vagy a fog koronai része károsodott az évek folyamán.”

Érdemes tehát ezt időben ellenőriztetni, és akkor elkerülhető, hogy kellemetlen meglepetéstől görbüljön le az egyébként magabiztos mosolyunk.

The post A fogászati híd, mely a szép mosolyhoz vezet appeared first on VitalEurope.