A sebészeti csontpótlás lehetővé teszi, hogy az alsó (vagy akár a felső) állcsont egyik vagy mindkét oldalán elegendő hely álljon rendelkezésre – a foghiány kiterjedésétől függően egy vagy több – implantátum beültetésére. A beavatkozással kapcsolatos általános tudnivalókról dr. Kelemen Mátéval, a VitalEurope szájsebészével beszélgettünk.

A sebészeti csontpótlás fajtái

Horizontális csontpótlásról akkor van szó, amikor a csontot szélességében növeljük – tehát ez csontszélesítésnek is nevezhető. Vertikális csontpótlásnál pedig a csont magasságát növeljük, ez a csontmagasítás. A csontszélesítés fogászati implantátum beültetésével egyidejűleg vagy külön-külön is kivitelezhető – a döntés elsősorban a pótolni kívánt csont mennyiségén múlik: minél több a saját csont, annál nagyobb eséllyel lehet egy ülésben elvégezni a csontpótlást és az implantátumbeültetést. Csontmagasítás esetén azonban mindig külön időpontban, általában 8-9 hónap múlva történik meg a fogimplantátum(ok) beültetése.

A sebészeti csontpótlás az alsó állkapocsban akár a felső állkapocséval (ún. sinus lifttel) együtt is elvégezhető, amennyiben szükséges – tehát ha felső fog- és csonthiány is fennáll –, illetve ha a páciens aktuális állapota és a beadható érzéstelenítőszer mennyisége lehetővé teszi azt. Ha altatásban végezzük a műtétet, akkor érdemes egy altatás alkalmával sort keríteni az összes csontpótlásra.

Személyre szabott sebészeti csontpótlás

A beavatkozás egy fognál is ugyanúgy megoldást nyújt, mint kiterjedt foghiány esetén. Mindig az adott foghiányhoz választunk technikát és anyagot. Szerencsére ma már számos csontpótló anyag közül válogathatunk. Felhasználhatjuk a páciens saját csontszövetét, például amikor alsó csontpótlásnál az állkapocsszögletből ültetünk át egy kis csontkockát. Ennek alternatívája a más emberből származó csontszövet, az állati eredetű csontszövet vagy a mesterséges csontpótló anyag. Előfordulhat, hogy ugyanannál a páciensnél egyik oldalon az egyik fajta csontpótló anyag biztosítja a legoptimálisabb eredményt, a másik oldalon pedig egy másik. Ebben szerepet játszik többek között a foghiány konkrét helye is.

Az alsó állkapocs sajátosságai

A legnagyobb különbség a felső állcsonthoz viszonyítva, hogy itt nagyobb kiterjedésű a lemezes csontállomány, emiatt más a vérellátás, s erre tekintettel kell lennünk a csontpótlásoknál.

Az alsó állkapcsot érintő sebészeti csontpótlás esetén különösen figyelünk arra, hogy a rágózónában, tehát az 5. fogtól hátrafelé található egy egyedi lefutású ér-ideg csatorna. Ezért is fontos, hogy tapasztalt szájsebész végezze a beavatkozást, aki meg tudja őrizni ennek az ér-ideg csatornának a sértetlenségét.

Időtartam és gyógyulási idő

Egy egyszerűbb sebészeti csontpótlás háromnegyed óra alatt elkészülhet implantátumbeültetéssel együtt, míg az összetettebb megoldások, amiket kiterjedt fog- és csonthiány esetén alkalmazunk, akár több órán át is tarthatnak. Az alsó állkapocs esetén picit hosszabb gyógyulási idővel kell számolni, mint a felsőnél – ezt nagyban befolyásolják a már említett csontszerkezeti tényezők –, vagyis általában 8–12 hónappal, de bizonyos esetekben fél év is elegendő lehet a gyógyuláshoz. Az első néhány napban arcduzzanatra és fájdalomra számíthat a páciens, ám ez fájdalomcsillapítóval és jegeléssel nagyon jól kezelhető.

A beavatkozás előtt minden esetben antibiotikumot írunk fel megelőző jelleggel, utána pedig kiemelten fontos a megfelelő szájhigiénia, a műtéti terület terhelésének elkerülése, továbbá a tejtermékek és a szénsavas italok fogyasztásának mellőzése. Emellett 1-2 hétig sportolás vagy más fizikailag megterhelő tevékenység sem javasolt.

Kinek ajánljuk a sebészeti csontpótlást?

Napjainkban már ott tart a tudomány, hogy szinte nincs olyan mértékű foghiány, amit ne tudnánk megoldani rendelőben végzett csontpótlással.

Ha Ön is szeretne szép és egészséges mosolyt, foglaljon időpontot most!

The post Sebészeti csontpótlás az alsó állkapocsban appeared first on VitalEurope.

Bár sokakban él a rémkép, hogy a fogorvosok kedvenc hobbija a foghúzás, és amikor csak lehet, azonnal fogót ragadnak, valójában erre csak a legszükségesebb esetekben kerül sor. Ha például előrehaladott fogszuvasodás, fogágybetegség miatt már menthetetlen a fog, akkor bizony el kell távolítani, különben még súlyosabb panaszokhoz vezethet. De előfordulhat, hogy valakinél fogszabályozás miatt van szükség egy-egy fog kihúzására, illetve gyakori még a bölcsességfog eltávolítása, ha nincs elég hely számára az állkapocsban és/vagy folyton begyullad.

A legtöbb esetben pár perc alatt túl is esünk a procedúrán, de utána a gyógyulás érdekében még néhány napig ügyelnünk kell pár dologra. Bár ezeket mindig felsorolják személyesen is a pácienseknek, az izgalom miatt nem biztos, hogy a fogorvosi székben ülve mindent megjegyzünk. Éppen ezért mai bejegyzésünkben összegyűjtöttük a tudnivalókat dr. Kelemen Mátéval, a VitalEurope szájsebészével.

Kincsként óvjuk a sebet

A foghúzás velejárója, hogy seb marad az eltávolított fog helyén, ami vérzést okoz. Ennek csillapítására tamponálást alkalmaznak: egy fogászati, gézből készült tampont kell az érintett területre szorítani óvatos ráharapással kb. 30 percig. Ezután is előfordulhat minimális vérzés, de fontos, hogy ne kezdjük el szívogatni. A foghúzás helyén ugyanis véralvadék keletkezik, ami dugóként elzárja a sebet. Ennek nem szabad megsérülnie, elmozdulnia, ezért egy hétig kerülendő az öblögetés, a köpködés és a szívószál használata is. Erre az időre hanyagoljuk a fizikailag megerőltető tevékenységeket és a sportot is, a dohányzás pedig szigorúan tilos, mert azonnali gyulladást okozhat. Ugyanakkor a seb tisztán tartása is nagyon fontos, tehát a napi kétszeri fogmosás nem maradhat el foghúzás után sem. A beavatkozást követő másnap már puha sörtéjű fogkefével finoman megtisztíthatjuk az eltávolított fog helyét, ezzel is csökkentve az elfertőződés okozta szövődmények kialakulásának esélyét.

Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés

Gyakori tévhit, hogy foghúzás után koplalni kényszerülünk. Az érzéstelenítő hatásának elmúlta után szabad enni és inni, de az első napokban célszerű pépesebb, puha ételeket fogyasztani. Ha pedig rágunk is, azt ne azon az oldalon tegyük, ahol a fogeltávolítás történt. A következő élelmiszereket pedig tegyük egy hétre tiltólistára:

•  A tejtermékeket, főleg a joghurtot és a kefirt, mert a bennük lévő élő baktériumkultúrától elfertőződhet a seb.
•  Az apró magvas, rizses, ragacsos fogásokat, amelyek beletapadhatnak a sebbe. Ha mégis ilyen történne, akkor semmiképp ne kezdjük el éles tárggyal vagy a nyelvünkkel kipiszkálni! Inkább adjunk egy kis időt, hogy magától távozzon, és konzultáljunk fogorvosunkkal.
•  A forró, fűszeres ételeket, mert irritálják a friss sebet.
•  A szénsavas italokat, valamint a magas savtartalmú zöldségeket, gyümölcsöket (például paradicsom, citrusok), mivel maró hatásuk révén szintén gátolják a seb gyógyulását.

Ha kell a szike

A legtöbb esetben egyszerű foghúzással orvosolható a probléma, de például beletört fog vagy elő nem tört bölcsességfog esetén műtéti fogeltávolításra van szükség. Szájsebészeti műtétkor mindig varrattal zárják le a sebet, ezért az utóápolás is valamivel nagyobb gondosságot igényel, még fontosabb a terület tisztán tartása. Mivel a műtét komolyabb beavatkozás, mint az egyszerű foghúzás, szükség lehet antibiotikum és akár vényköteles fájdalomcsillapító alkalmazására is.

A műtéti foghúzás természetes velejárója, hogy néhány napig beduzzadhat az arc az adott oldalon. Ennek csökkentésére ajánlott jeges borogatást alkalmazni (kívülről, soha nem a fog helyére közvetlenül!), valamint hogy a duzzanat ne húzódjon rá a szemkörnyékre, magasabb párnákkal megemelt fejjel aludni. Ritkább mellékhatás az átmeneti szájzár, de ha megesik velünk, ne ijedjünk meg, a száj tornáztatásával elmúlik.

A felső rágófogak, bölcsességfogak eltávolításakor előfordulhat, hogy megnyílik az arcüreg. Sokan tévesen azt gondolják, hogy ez orvosi műhiba következménye, de erről szó sincs, valójában egyedi anatómiai adottság áll a hátterében. Ha ugyanis az eltávolítandó fog gyökere vagy az akörüli gyulladás belelóg az arcüregbe, akkor foghúzás után kis járat keletkezik az arc- és szájüreg között. Ezért végeznek felső foghúzás esetén mindig orrfújásos próbát a fogeltávolítás után, és ha szükséges, arcüregzárással orvosolják a problémát. A páciens részéről ez annyi pluszkényelmetlenséggel jár, hogy a foghúzást követő 3 hétben tilos az orrfújás és a fizikai megerőltetés.

Mikor gyógyul be a foghúzás helye?

A foghúzás gyógyulása két szakaszra osztható. Az első fázisban történik az úgynevezett lágyszöveti sebzáródás, amikor a fogeltávolítás során keletkezett lyukat benövi az íny. Talán meglepő, de az íny a leggyorsabban regenerálódó szervünk: ha varratra is szükség volt, akkor azt 7–10 nap után távolítják el, a foghúzás után 12–14 nappal pedig már be is záródik a seb.

Különösen az első hétben, amíg még jórészt nyitott a seb, kell vigyáznunk és betartanunk a fenti szabályokat. Ha ugyanis nem vagyunk elég óvatosak, akkor a 3-4. napon nagyon éles, fájdalomcsillapítóval sem igazán enyhülő kisugárzó fájdalmat tapasztalhatunk, ami az alveolitis, vagyis a fog csontos ürege gyulladásának jellemző panasza. Ez a tünetegyüttes akkor alakul ki, ha az eltávolított fog helyén keletkező véralvadék sérül, elmozdul, és az alatta lévő csont felszíne felülfertőződik.

Amennyiben követjük az orvosunk utasításait, akkor az íny gond nélkül be tudja nőni a foghúzás helyét, és megkezdődik a seb csontos gyógyulása. Ez már az íny által védve történik, ezért kevésbé érzékeny folyamat. 3–6 hónap elteltével ép, egészséges csontszövet képződik, és ekkor aktuálissá válik a fogpótlás (kivéve bölcsességfog vagy fogszabályozás miatti foghúzás esetén). Nem elég ugyanis megszabadulni a problémás fogtól. Ahhoz, hogy a jövőben gond nélkül tudjunk enni, beszélni és mosolyogni, mielőbb érdemes pótolni is a hiányzó fogat.

The post Mi a teendő foghúzás után? appeared first on VitalEurope.