A fogászati implantátum a foghiány kezelésének egyik leghatékonyabb módja. Jó választás annak, aki egy vagy több fogát elveszítette szuvasodás, sérülés vagy periodontális betegség miatt. Esztétikailag és funkcionálisan is kiváló eredményt lehet vele elérni.
A fogimplantátum legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy hosszú távú megoldást nyújt, legalább olyan erős, mint a természetes fog, és ránézésre nem lehet megkülönböztetni a saját fogaktól.
Bár a páciensek többségénél nincs akadálya a fogászati implantátum beültetésének, vannak olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják a beavatkozás sikerességét. Éppen ezért a személyre szabott kezelési terv összeállítását minden esetben alapos vizsgálat előzi meg, így idejében fény derülhet az esetleges problémákra, amiket még a fogimplantátum beültetése előtt orvosolni kell.
Egészséges íny és állcsont
Az íny és az állcsont állapota kulcsszerepet játszik a fogimplantátum beültetésének sikerességében, az eredmény tartósságában. Magát a beültetett fogat egy állcsontba rögzített titániumcsavar tartja a helyén – tulajdonképpen ez jelenti a „gyökerét” –, amihez nélkülözhetetlen a megfelelő csontmennyiség és csontsűrűség az érintett területen.
De szerencsére akkor sem kell lemondani az implantátumról, ha ez nincs meg: a ma már rutinbeavatkozásnak számító sebészeti csontpótlás megoldást nyújt. Ez a szájsebészeti kisműtét lehetővé teszi, hogy az alsó (vagy akár a felső) állcsont egyik vagy mindkét oldalán elegendő hely álljon rendelkezésre – a foghiány kiterjedésétől függően egy vagy több – implantátum beültetésére. A csontpótlás bizonyos esetekben – a csonthiány mértékétől függően akár az implantátum beültetésével együtt – egy beavatkozás keretein belül is elvégezhető.
Az állcsonton kívül az ínyszövet is támaszt és védelmet nyújt az implantátum gyökerének, illetve a ráhelyezett koronának. Az íny visszahúzódása, sorvadása tehát ugyancsak akadályt jelenthet, ráadásul általában periodontális betegség jele, ami kezelés hiányában jelentős ínyszövetveszteséghez, később pedig akár fogvesztéshez is vezethet. Ilyenkor a kezelés mellett a szájhigiénés szokásokon is szükséges változtatni annak érdekében, hogy elérhető legyen a fogimplantátum beültetésére alkalmas állapot, emellett pedig csökkenjen az implantáció utáni fertőzés kockázata.
Életkor és a csontozat fejlettsége
Mivel a fogászati implantátumoknak stabil alap kell, az állcsont formájának és méretének későbbi változása súlyos következményekkel járhat a fogbeültetés sikerességére nézve. Éppen ezért 18 éven aluliaknak általában nem szoktuk javasolni a fogpótlás ezen módját, habár egyéni mérlegelés alapján előfordulhat ritka kivétel. Jó hír azonban, hogy felső korhatára nincs a fogászati implantátumos megoldásnak: amíg a páciens állcsontja egészséges, és más jelentős egészségügyi kockázati tényezővel sem kell számolni, elvégezhető a beavatkozás – akár 80 éven felülieknél is.
Egyéb befolyásoló tényezők
A dohányzás és az alkoholfogyasztás sajnos gátolhatja az íny- és a csontszövet regenerációját, ráadásul a dohányzás szájszárazságot is okozhat, ami növeli a fogbeültetés utáni fertőzés kialakulásának kockázatát. Az ezektől való tartózkodás számottevően javítja a zökkenőmentes gyógyulás esélyeit.
Az olyan szisztémás (több szervet vagy a szervezet egészét érintő) betegségek, mint a cukorbetegség, a Parkinson-kór vagy egyes autoimmun betegségek, ugyancsak rizikófaktort jelenthetnek fogimplantátum beültetésénél. A csontritkulás – az állcsont szerepének megértése után ez egyértelmű – akadály lehet, csakúgy, mint minden fizikai vagy mentális probléma, ami gátolhatja a műtét utáni időszakra vonatkozó fogorvosi utasítások betartását.
Az első konzultáció alkalmával minden ilyen tényezőre fény derül, így az orvossal közös döntés születhet arról, hogy a fogbeültetés valóban jó megoldást jelent-e az adott páciensnél.
Egyeztessen kollégáinkkal konzultációs időpontot még ma!
