A foghúzás – vagyis a fog egészének eltávolítása – a leggyakoribb fogászati beavatkozások egyike. Számos okból kifolyólag lehet rá szükség, például szuvasodás vagy súlyos sérülés miatt.
Mikor lehet szükség foghúzásra?
A konzerváló fogászat célja a saját fogak megmentése, amikor csak lehetséges. Előfordulhat azonban, hogy az erre irányuló kezelés – például a fogtömés, a gyökérkezelés vagy a fogászati korona felhelyezése – már nem elég. Amennyiben egy vagy több fog már helyrehozhatatlan károkat szenvedett, indokolttá válhat az eltávolítása. A fogorvos foghúzást javasolhat például súlyos fogszuvasodás vagy ínybetegség, sérülés, torlódás, illetve akadályozott fognövekedés miatt.
Hogyan zajlik a foghúzás?
Első lépésként helyi érzéstelenítést alkalmazunk az érintett fognál és a környező szöveteknél. (Amennyiben a páciens úgy kívánja, vagy más körülmények indokolttá teszik, a foghúzás akár altatásban is elvégezhető.)
Ezután speciális eszközökkel óvatosan meglazítjuk a fogat, és kiemeljük a fogágyból. Bizonyos esetekben ínymetszésre – tehát sebészi fogeltávolításra – lehet szükség, hogy hozzáférjünk az adott foghoz, főleg bölcsességfog, súlyos szuvasodás vagy ínyvonal alatti törés esetén.
A fog eltávolítása után kitisztítjuk és fertőtlenítjük a fogágyat. Végül öltéseket is alkalmazhatunk a gyógyulás elősegítésére, ami azonban nem mindig szükséges.
Mi történik közvetlenül a foghúzás után?
Gézdarabot helyezünk a fog helyére, és megkérjük a pácienst, hogy nagyjából 20 percig folyamatosan harapjon rá, állandó nyomást gyakorolva a sebre. Ez hozzájárul a véralvadáshoz, pontosabban a vérzést elállító vérlemezkedugó kialakulásához. A gézdarab eltávolítható, amint a vérzés eléggé lecsillapodott. Enyhe vérzés még jelentkezhet a következő 24 órán belül.
Mit nem szabad foghúzás után?
Mivel az eltávolított fog helyén keletkező vérdugó elősegíti a gyógyulást, nem szabad piszkálni azt, vagy belenyúlni a sebbe. Ez ugyanis fájdalmas következményekkel járhat, akár újabb beavatkozást igénylő gyulladáshoz is vezethet. Tilos szívogatni, köpködni vagy öblögetni a fog helyét, mert ez ugyancsak kárt tehet a vérdugóban. Érdemes odafigyelni az óvatos tüsszentésre és orrfújásra is az első napokban, pláne felső fog eltávolítása után, ami az arcüreget is érintheti. A csukott szájjal való tüsszentés, a tengervizes orrcsepp, illetve az orr törölgetése fújás helyett mind hozzájárul a gyorsabb gyógyuláshoz.
Dohányozni szigorúan tilos legalább a sebzáródásig a szívó hatás és a méreganyagok miatt. Folyadékot fogyasztani bármikor lehet, étkezni viszont csak a fájdalomcsillapító hatásának elmúltával, különben sérülést okozhat a harapás.
A tévhittel ellentétben normál állagú ételek fogyasztása javasolt a pépesek helyett, hiszen a pép könnyebben megtapad a sebben. Remek választást jelentenek a növényi tejtermékek, a péksütemények, a párolt és sült zöldségek, gyümölcsök, a párolt vagy jól átsütött húsok, a grillezett fogások, a tej és tejszín nélküli levesek, a nem csípős és nem tejszínes tésztaételek, a tejes vagy tojásos öntet nélküli saláták, a kekszek és a piskóták.
Kiemelten fontos a megfelelő szájhigiénia megtartása. A seb környéke extra puha fogkefével tisztítható anélkül, hogy a sörtéket belenyomnánk a sebbe.
A teljes gyógyulás általában 2-3 hétig tart. Az első 5 napban tilos a sport és a kemény fizikai munka, beleértve az erőkifejtéssel és hajolgatással járó házimunkát is. A szauna, a meleg fürdő, a strandolás és a napozás szintén hátráltathatja a gyógyulást ebben az időszakban.
